Larsen kicsit megfázott, így Freya úgy gondolta, hogy a legtöbb, amit tehet érte, ha szed egy kis dércsípte csipkebogyót és gyógyteát főz belőle.
Freya ismert egy nagyon szép, kékszínű tavat, amit csipkebokrok szegélyeztek. Ide sétált ki bogyót gyűjteni. Csak az egészséges, már érett, picit puha bogyókat szedte le. Ha nem sikerült azonnal levenni az ágról, a tövisek közül, azt úgy értelmezte, hogy a bokor szelleme még nem szívesen adja, mert még nem érett. Így, teljesen békében a Természettel, ráhangolódva a hely szellemére, gyűjtögette a tea hozzávallóit.
Miután szedett egy adagra való csipkebogyót, megköszönte a bokornak a gyógyításhoz való hozzájárulását és hálából egy pénzérmét hagyott ott ajándékba.
Hazafelé tartott, s közben azon gondolkodott, hogy legközelebb, ha ehhez a csipkebogyóbokorhoz jön, mit hozzon neki. Akár rajzolhatna is valamit! Egy teásbögrét, csillagokkal és szívekkel kidíszítve. Végre használhatná a kedvenc csillogós színes tollait! A bögre körvonalai lilán csillognának, míg a szívecskék és a csillagok ezüst és aranyszínűek lehetnének! Vagy rajzolhatna egy dióra különböző mintákat egy rövid kis felirattal: Tőlem Neked Szeretettel!
Míg ezeken gondolkodott, haza is ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése