2010. november 7., vasárnap

Részlet a Hagalaz Runedance "The Winds That Sang Of Midgrads Fate" borítójából

"Réges -régen az ősi Észak-Európa népe harmóniában élt a Föld Anyával. Megértették a természet erőit és megpróbálták megszerezni a tudást az univerzumot összetartó titkokról. A germán pogányok hittek az elemek egyensúlyában, a harmóniában az istenek és az istennők között, férfi és nő, világos és sötét, pozitív és negatív között.
A "Jó és Gonosz" szűklátókörű elképzelésének nincs helye a természetes pogány világban.
A pogányok nem választották el a nappalt az éjszakától, a lelket a testtől, az embert az állattól. A becsület, a büszkeség, az őszinteség, az erő és a függetlenség értékét tisztelték az északi társadalmakban.
A nőknek -különösen a tehetséges "bölcs asszonyoknak", mint a völváknak és papnőknek - nagy befolyásuk volt.
A természet titkairól való tudásuk és intuícióik miatt gyakran méltatták őket. Az északi mítoszok elmondják nekünk, hogy a germán emberek szabadságszerető, tolerán, humoros és szenvedélyes emberek voltak.
Hitük nem elnyomó dogmákon alapszik, ami megmutatja, hogy gondolkodtak és hogy az alázatos meghajlás az egyetlen, "mindenható" és elnyomó férfi isten előtt elfogadhatatlan volt nekik.
Őseinket erővel megkeresztelték, vallásos helyeiket bemocskolták és leégették. Az egyház hadserege meggyilkolt mindenkit, akik megtagadták a meghajlást az egyház és az idegen isten előtt. Az egyház gonoszan hazudott a pogány népről. Az ősi tudás útja és a vad állatok, mint pl. a farkas "az ördög műveivé" váltak. Az abszurd, pokolról szóló horror történeteikkel az embereket az egyházhoz láncolták. Az "egyetlen igazság" hazugságok és illúziók."

(részlet)

Andrea Nebel Haugen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése